Ez a történet évekkel ez előtt kezdődik, egy testvér párról szól. Sajnos az egyikük egy súlyos betegség miatt kómába került, nővére ki egészséges, nap mint nap látogatja. Minden nap abban reménykedik, hogy egy nap felébred az öccse. Telnek múlnak az évek, és Kiyoshi első éves lett.

- Olyan izgatott vagyok, vajon milyen osztálytársaim lesznek, remélem kedvesek lesznek azért.. - Kiyoshi iskolába menet halkan beszélget magába, erre egyszer csak..;

-WÁÁÁÁÁÁÁÁ! - Kiyoshi hátára ugrik. Hirtelen felsikolt, majd hátra néz amint elengedik és elkezd Saya-val ordibálni.
-Te teljesen idióta vagy? - kiabál Saya-val Kiyoshi az utca közepén.
-Tudtam, hogy meg fogsz ijedni. - mosolyog rá a lány, annak ellenére, hogy Kiyoshi ordibál vele.
-Te sosem változol.. - indul tovább, közbe csóválja a fejét, mert Saya sosem változik.
-Te sem. - elneveti magát. S ezután együtt sétálnak az iskolába, de Kiyoshi furcsán néz Sayara, majd..

-Te is ide jelentkeztél? - néz kérdően Sayara. Rábólint erre a lány mosolyogva.
-Hát ez csúcs, akkor remélem egy osztályba kerülünk! - hatalmas mosollyal az arcán, néz Sayara. Odaérnek az iskolához, megnézik az aulában kitett táblára, a lapra a neveket, hogy ki melyik osztályba kerül és ők ketten pont egy osztályba kerültek. Egyszer csak feltűnik mögöttük egy fiú.

- Bocsi megnéznétek, hogy én hol leszek? - kérdezi a fiú a két lánytól. Erre Saya hatalmas csillogó szemekkel néz a srácra, egyszerűen csodálja, mert hát a fiú nem egyszerűen helyes. Kiyoshinak gyanús ez az egész, emlékezteti a srác valakire, de nagyon, de nem tudja, hogy kire, de vállat von, majd odahajol a táblához:

- Mi a neved? - kérdezi a fiútól.
- Keichi ... Furoko Keichi - mosolyog Kiyoshira a fiú.
- Érdekes módon.. egy osztályba kerültél velünk.. - közömbösen visszahajol vállat vonva, majd a fiúra néz. Csak mosolyog rájuk, megköszöni, majd elmegy.

-Gyanús nekem ez a fiú, szokatlanul ismerős... - ráncolja a homlokát Kiyoshi és azon agyal, hogy kire hasonlíthat, de egyszerűen nem tud rájönni. Annyiban hagyja, majd Saya felé fordul:

-Na mindegy menjünk, lassan becsöngetnek és a torna terembe kell mennünk először, de te jó ég az hol van? - kicsit kétségbe esetten néz Sayara.
-Jaj szerintem tök édes a srác.. ! - teljesen el van még mindig olvadva.
-HAHÓÓ! - üvölt bele a képébe Sayanak, aki hirtelen észhez tér.
-Mi tessék, mit is mondtál? - rázza meg a fejét.
-Semmi lényeges... -  mély sóhajt vesz, majd vállat von és feltűnik neki a kis táblácska ami mutatja, hogy merre van a torna terem.

-Inkább gyere... - néz Sayara, majd elindul az torna terem fele, ahol lassacskán kezdődik az ünnepség. Alig várják, hogy túl legyenek rajta, de vagy másfélórán át biztos ott ácsoroghatnak az üdvözlő beszéd miatt, meg a többi...

folytköv. :3