Történetünk első része Angliában, Londonban indul egy leány házából akit Lilien Jera-nak hívnak. Ő is egy a Szentek közül, de ő még ezt nem tudja, s ez egyébként is csak később derül ki.. De most Lilien elszökni készül otthonról, mert a nevelő szüleivel nincsen túl jóban.

- Maradsz kisasszony ! - kiabál vele a nevelő anyja.
- Nem fogok maradni ! UTÁLLAK ! - torkaszakadtából kiabál sírva, majd felrohan a szobájába és bezárkózik.
Éjfél tájt kimászik az ablakán, majd elrohan legjobb barátjához Darren-hez és ott elkezdi apró kavicsokkal dobálni az ablakát.
Darren felriad álmából, majd kinéz az ablakon, meglepődötten néz le Lilien-re és kinyitja az ablakot;
- Hát te mit keresel itt, ilyen későn?! - halkan lekiált hozzá, hogy senkit se ébresszen fel.
- Elszöktem otthonról, nem bírom a nevelő családomat.. Borzalmasak.. - halkan válaszol, de megint elkezd sírni, eszébe jutván azok a dolgok amik történtek vele.
- Akkor szökjünk együtt. - Darren néz le rá mosolyogva majd becsukja az ablakát, elkezd összepakolni, lekapcsolja a villanyt, lesétál a lépcsőn, ki az ajtón.
- Tényleg?! - megtörli a szemeit és néz a fiúra bután.
- Persze.. - mosolyog Darreb Lilienre, majd nekifutásból átugorja a kerítést, megragadja a lány kezét és elrohan vele. - Kezdjünk új életet együtt, csak siess nincsen sok időnk. - mosolyog rá közbe kézen fogva rohannak, a nagy világba.
- Rendben, menjünk. -  jobb kedvre derül és most már ő is lendületesebben fut és örül, hogy egy ilyen barátja van mint Darren, akire bármikor számíthat.

Egy kalandos út veszi immáron kezdetét, nem tudják merre futnak, nem tudják merre viszi őket az utuk, csak rohannak a semmibe a legjobbakat remélve. Ám de mivel az éjszaka közepe van így még a napfelkelte előtt elkell hagyniuk a várost sietve nehogy bárki is megtalálja őket. Mire hajnali ötöt üt az óra elérnek a legközelebbi távolsági buszmegállóhoz amire felszállnak és elhatározzák, hogy elmennek japánba ott sosem találják meg őket. De nem tudják, hogyha odamennek hatalmas meglepetés éri őket.

- Japánban jó helyünk lesz, nem gondolod?! - néz Darrenre, Lilien kicsit aggódva.
- Igen, ott nagyon jó helyünk lesz, de most aludjunk, hosszú út vár még ránk, mire eljutunk odáig.
- Rendben.. - mosolyog a fiúra, majd becsukja a szemeit és ráhajtja a fejét a fiú vállára. -  Örülök, hogy mi ilyen jó barátok vagyunk. - s ezek voltak az utolsó szavai elalvás elött.
- Én is nagyon örülök. - s mosolyogva nézte ahogy a lány elalszik, majd ő is mély álomba merült.

Órákkal később...

- Darren... Darren ébredj... Darren ébredj fel... - ébresztgeti a fiút.
- Mi...Mi az?! -  néz kérdően a lányra.
- Hát a végállomásnál vagyunk itt az ideje leszállni és keresni egy másik távolsági buszt.
- Áh, értem. Hát akkor pakoljunk és indulás. - nyújtózik egyet, majd felállt a székből.

Ezzel felkapják a cuccaikat, s amint leszálltak a buszról megláttak egy Japán turista buszt, amire felszálltak, de persze nem az utastérbe hanem bepréselődtek a csomagtartóba, szerencsére nem volt túl sok utas a buszon ez által sok csomag sem volt, így bőven elfértek.